Ebbe belebonyolodtam...

Sziasztok! Na meghoztam az első részt! Remélem tetszeni fog :)

5 komment után hozom a következő részt! 

                                                                              Szasza

"eres luz                                                 "Fény vagy,
que puede tocar este corazon              amely megérintheti ezt a szívet,
no hay nadie mas que tu                      Nincsen más, csak te,
que enciendes estrellas en mi interior  Csillagokat gyújtasz bennem,  
y a donde vayas tu                               És bárhová mennél,
y es que nadie mas                               Nincs senki más,
me mira como tu                                    Aki úgy nézne rám, mint te
solo tu                                                   Csakis te
eres tu"                                                  Te vagy."

-Bella igyekezz kérlek mert elkésünk a koncertről!-kiabált rám barátnőm.

Már reggel óta mást sem csinál csak parancsolgat és szívja a vérünket Teljesen fel van dobva amiatt a hülye Brit fiúbanda miatt amelyiknek ma a koncertjére látogatunk el amihez be kell vallanom rohadtul nincs kedvem inkább itthon ücsörögnék és pihennék elvégre szombat van.

-Jövök már ne kiabálj!-sétáltam le a lépcsőn magamra erőltetve egy mosolyt.

-Még, hogy ne kiabáljak!-támadt nekem Stacie-Mindig rád kell várni már rég elindulhattunk volna, hogy jó helyet kapjunk de még mindig itthon dekkolunk vagy is nem itthon hanem nálad-oktatott ki amit Cheryl másik barátnőm a kanaéról nézett végig. Nem tudtam mit mondani és nem is nagyon akartam ezért csak kiszakadt belőlem egy nagy sóhajtás majd megfogtam a fejemet.

-Te csak ne sóhajtozz!-szólalt meg újra Stacie amit már nem tudtam szó nélkül hagyni.

-Stacie figyelj azzal, hogy veszekszel velem és leordítod a fejem már eltelt 10 perc vagy 15 is már rég elindultunk volna, ha nem lennél annál fennakadva, hogy milyen lassan készülődök egy olyan koncertre ami nem érdekel ráadásul szombat este ismétlem szombaton!-akadtam ki én is de nem kiabáltam mint ő hanem normális hangnemben beszéltem. Majd ránéztem Cheryl-re aki még mindig szótlanul bámult vagy engem vagy Stacie-t-Cher szerinted mehetünk?-sóhajtottam ismét.

-Szerintem ideje lenne indulni!-helyeselt.

Majd felkaptuk a cuccunkat és elindultunk. Kint beszálltunk a kocsiba amit Cher vezetett és elindultunk.

Stacie egyfolytában morgott magában, hogy most rákentük az egészet és, hogy most ő a szemétláda.

Valamiért nem igazán tudott érdekelni, hogy miket morog magába. 

Az autóút elég hamar eltelt. mikor megérkeztünk alig találtunk parkolóhelyet de végül cirka 25-30 perc

alatt sikerült leparkolnunk majd kiszálltunk a kocsiból.

-Szóval nézzük csak a jegyeken az áll, hogy 19:00-kor kezdődik a koncert!-olvasta Cher.

-Vagy is még van 45 percünk!-nézett órájára Stacie.

Az a 45 perc csak úgy vánszorgott de mikor bementünk a koncert helyszínére már nem volt olyan vészesen hosszú. Igaz beszélgettünk a lányokkal de nekem akkor is egy örökkévalóság volt főleg a hozzá állásom miatt.

Mikor elindult a visszaszámláló a tömeg sikítozó lány hangosan számolt vissza: 5...4...3...2...1...0 és megjelent 5 alak a színpadom amitől a lányok beleértve Stacie-t és Cher-t is hatalmas sikításba kezdet én pedig befogott fülel álltam nehogy beszakadjon a dobhártyám ugyan is úgy éreztem életem során még szükségem lesz rá.

Mikor elhalkult a tömeg levettem kezem a védett helyről majd a fiúk énekelni kezdtek.

A zenéjük egész jó volt de az igazat megvallva halványlila gőzöm sem volt, hogy ki kicsoda...

A koncert felénél a lányok elkezdetek tombolni de mindenki majd mikor vége lett a számnak a göndör hajú srác akit időközben megtudtam, hogy Harry-nek hívnak beleszólt a mikrofonba:

-Na milyen a buli? Jól szórakoztok?-kiabált.

Mire a tömegnek csak egy nagy sikítás volt a válasza.

-Harry olyan cuki!-olvadozott vállamra hajtott fejjel Stacie.

-Meg Niall is!-szólt közbe Cher.

-Szerinted ki a leghelyesebb?-nézett rám Stacie aki időközben úgy tűnik lenyugodott.

-Nekem egyik sem jön be annyira.

-Na valamelyiket biztos helyesebbnek tartod mint a többieket!-mondta Cher.

-Nincs ilyen!-ismételtem el újra.

-Na válassz valakit kivéve Niall-t és Harry-t!-adta ki az utasítást Stacie.

-Mi ez itt ajándékbolt? ,,Válassz egyet"-idéztem.

-Csak mondj valakit!-mondták egyszerre.

Sóhajtottam egy nagyot és a színpadra néztem elég jól láttam mindegyik fiút sőt túl jól ugyan is 2. sorban álltunk. Körbenéztem újra mikor kiszúrtam a fekete hajú fiút.

-Mondjuk az a fekete hajú fiú!-böktem rá óvatosan.

-Zayn-re gondolsz?-nézett rám Stacie.

Mire én csak értetlenül bólintottam.

-Jó választás! Szingli hírében áll ő a csapat úgy mondd Bad Boy-a nagyon helyes srác jó a humora és olyan mint egy gimis focicsapat kapitánya főleg, hogy olyan dzsekiket hord a lányok egyik kedvence!-érvelt Cher és Stacie felváltva boldogan.

-Nem kérdeztem!-jelentettem ki. De ekkor megszólalt amint már kiderült Zayn hangja a mikrofonba:

-A következő dalunk a What Makes You Beautiful lesz! Szóval lesz öt szerencsés lány akit felhozunk a színpadra persze mi választjuk őket ki!-mosolygott bele mondata végébe-Ki szeretne feljönni hozzánk a színpadra?-kérdezte újra.

Mire minden lány rajtam kívül hatalmas sikításban tört ki aminek az lett a következménye, hogy újra befogtam a fülem.

-Olyan jó lenne, ha mehetnék Harry-hez!-kiabált Stacie.

Mi csak bólintottunk Cher-rel.

Göndörke a szőke srác a piros gatyás már mind kiválasztották a lányokat. 

Majd a kockás inges Liam azt hiszem az a neve oda ment Zayn-hez rám nézett és súgott neki valamit mire ő megindult a színpad elejébe a lányok pedig újra sikításban törtek ki ezért ma már harmadjára befogtam a füle mikor egy kezet láttam meg magam előtt ezért felnéztem.

Zayn tartotta felém a kezét, hogy felhúzzon a színpadra majd mikor látta, hogy ránézek elmosolyodott. De én megráztam a fejem, hogy nem megyek.

-Hülye vagy!?-kiabált rám Stacie.

-Menj már!-kiabált Cher majd fellöktek aminek az lett az eredménye, hogy neki estem Zayn-nek.

-Huhh minden rendben?-kérdezte mosolyogva.

-Ha lemehetek a színpadról és nem kell végigszenvednem ezt a dalt akkor jól leszek!-flegmáztam mire ő csak elnevette magát.

-Van egy rossz hírem Babám!-nézett rám megvillantva fogsorát.

-Oh ennél rosszabb, hogy itt vagyok? Akkor mondd!-folytattam.

-Itt kell maradnod!-kacsintott rám.

Majd ránézett Liamre, hogy kezdhet énekelni.

Elkezdődött a dal Én meg ott álltam és csak arra vágytam, hogy máshol legyek.

De hamar feleszméltem mikor Zayn megfogta a kezem és a szívére tette mire Én elrántottam ő pedig mögém lépett és átkarolta a derekam. Pont Liam énekelt megint mikor a fülemhez hajolt.

-Felőlem játszhatunk ilyet is!-mosolygott mire én hátrafordultam és leszedtem a kezét magamról majd indultam volna le a színpadról de megfogta a kezem.

A fiúk állandóan minket néztek nem tudták, hogy mi van. Majd mikor vége lett a számnak fogtam magam és lementem a színpadról vissza a lányokhoz.

-Na milyen volt?-lelkendezett Cher.

-Borzalmas!-mondtam magamból kikelve.

-Én biztos jól éreztem volna magam!-nevetett.

-Miért is volt borzalmas?-nézett rám nagy szemekkel karba tett kézzel Stacie.

-Hogy ez a Zayn mekkora egy bunkó és öntelt alak!-mérgelődtem.

Ők pedig értetlenül néztek rám.

Alig vártam, hogy vége legyen a koncertnek. Majd mikor ez bekövetkezett a lányok kitalálták, hogy menjünk el a dedikálásra is nagy nehézségek árán belementem.

Már csak három ember állt előttünk. De nekem is alá kellett íratnom egy képet a srácokkal ugyan is az unokahúgom nagy rajongójuk. Semmi kedvem nem volt hozzá.

Hamar sorra kerültünk. Én voltam az utolsó a lányok előttem voltak.

Én is végig mentem a soron már csak Liam volt Zayn-ig.

Ott tartottam, hogy ha beszól valamit ott helyben lekeverek neki egyet.

Hamar odaértem hozzá mire Ő felnézett rám.

-Oh Szia!-vigyorgott rám.

-Már megint Te!-jelentettem ki majd elfordultam.

-Kire számítottál?-nézett rám értetlenül de levakarhatatlan mosollyal az arcán.

-Valami normálisabb emberre vagy előadóra mint mondjuk Adam Lambert vagy PitBull-ironizáltam.

-Hát sajnállak! Be kell érned velem!-vigyorgott tovább-Hova szeretnéd az aláírást?

-Szerinted?-néztem rá újra-A papírra nem dísznek tettem eléd!

-Máshová nem szeretnéd?-kacsintott.

-Nem kösz!

-Pedig neked kivételesen megtenném!-mosolygott.

-Kérhetnék valamit?-kérdeztem már egy kicsit ingerülten. 

Nem tudom miért de ezt váltja ki belőlem mintha valami védekezés lenne a lelkemnek ellene. Unszimpatikát vált ki belőlem pedig nem is ismerem és nem ilyen vagyok.

Mikor hozzám a színpadon akkor is a testem mintha valami védekező pozíciót vett volna fel belül.

-Bármit!-kacsintott.

-Aláírnád az a szar papírt végre? Ugyan is miattam áll már 10 perce a sor és nagyon szeretnék már haza menni!-mondtam.

-Jól van...-sóhajtott-Mit írjak?-fogta meg az alkoholos filcet.

-Amit akarsz nekem teljesen mindegy!-jelentettem ki majd hosszasan írt valamit.

-Tessék!-nyújtotta felém.

-Kösz!-mondtam majd elindultam.

-Képet nem szeretnél?-kiabált utánam.

Mire én megfordultam és ránéztem amolyan "Ezt most komolyan gondolod" nézéssel.

-Kösz most kihagynám!-mondtam majd karon fogtam a lányokat és elindultunk.

Kocsiban

-Mit írt Zayn a képre?-nézett rám Cher vezetés közben.

-Nem tudom nem néztem meg!-rántottam meg vállam.

-Akkor nézzük meg!-kérlelt Stacie.

-Jó legyen!-adtam be derekam mert tudtam, hogy addig úgy sem fog békén hagyni. Ezért előhalásztam a képet a táskám aljából és hátra nyújtottam barátnőmnek úgy, hogy bele se néztem.

Stacie olvasni kezdte majd mikor végzett a visszapillantóból láttam, hogy nagyon vigyorog.

-Na mit írt?-kérdezett rá Cher.

-Felolvassam?-rántotta meg vállam gyengén Stacie.

-Ahogy akarod!-húztam meg ismét vállam.

-Szóval!-köszörülte meg torkát.

Kedves idegen lány akinek még a nevét sem tudom...

Sok szeretettel írom alá ezt a képet  :)

Tudom nem csíped a képem nem tudom miért...De ha kitaláltad hívj fel ;)

Miután felolvasta Stacie ezeket a sorokat megfordította a lapot és sikított egyet.

-Mi az?-kérdeztük szinte egyszerre Cher-rel.

-Zayn Malik leírta neked a telefonszámát!!!!-sikított tovább.

-Mi van?-kerekedtek ki Cher szemei.

-Te mit szólsz?-nézett rám Stacie.

--Semmit! Mit szólnék jó neki nem fogom úgy sem felhívni.

-Tök szépen írta a nevét nem csúnyán ahogy szokta!-vigyorgott barátnőm.

Egész úton ezt hallgattam a kocsiban majd mikor hazaértem és megfürödtem ledőltem az ágyamra anyuék már aludtak.

Megnéztem a papír túloldalát és tényleg ott volt a száma.

Fogtam a telefonom és tárcsázni kezdtem. Magam sem értem miért de megnyomtam a hívás gombot.

Kicsöngött...

-Haló!-szólt bele Zayn mire én nem tudtam mit reagáljak de beleszóltam.

-Azt hiszed azzal, hogy megadod a számod leveszel a lábamról?

-Már tudom ki vagy!-nevetett.

-Hűha nagy ész kellett ahhoz, hogy kitaláld.

-Én igen is okos vagyok bár ezt nem épp egy flegma lánnyal fogom megvitatni-mondta de hallottam hangján, hogy mosolyog.

-Nem vagyok flegma csak veled!-mosolyodtam el Én is.

-Oh, csak nekem jár ez a kiváltság!-nevetett újra.

-Nem van még pár ember rajtad kívül!

-Oh...

-Sajnálom, ha leromboltam az álmaid!-ironizáltam.

-Azokat már akkor leromboltad mikor a színpadom voltunk.

-Nem kérdeztem!-vágtam rá.

-Én meg nem mondtam, hogy hívj fel!

-Akkor lerakom!

-Felőlem!-mondta unott hangom.

-Nem játszod jól, hogy nem érdekel!-nevettem.

-Ez van!-nevetett Ő is-Szóval mi bajod velem?-tért a lényegre.

-Csak annyi, hogy túl nagyra tartod magad!-mondtam teljes nyugodtsággal.

--Még valami?

-Más nem igazán van!-mondtam.

-Amúgy meg nem is ismersz!

-Épp ez az! Hogy szeresselek, ha nem ismerlek és, hogy utáljalak, ha nem is ismerlek?-érveltem.

-Ezen változtathatunk!-hallottam hangján, hogy mosolyog-Holnap összefuthatunk, ha szeretnéd úgy mondd "szabadnapom" lesz-magyarázta.

-Hagy gondolkodjam el....-hatásszünet-Nem!

-Miért? Az előbb mondtad, hogy nem ismersz akkor ismerj meg.

-És ha nem akarlak?

-Ha nem érdekelnélek vagy nem akarnál velem beszélni akkor nem cseverésznénk lassan 40 perce telefonon keresztül.

-És ha csak unatkozom.

-Ugyan kérlek a vak is látta, hogy azért voltál bunkó velem mert nem akarsz belém esni.

-Na íme egy újabb primitív egoista beszólás-nevettem-És még azt mondod, hogy nem tartod magad nagyra.

-Egy szóval nem mondtam! Akkor meg akarsz ismerni vagy nem?-kérdezett rá úra mire elnevettem magam.

-A holnapi nap nem jó!-mondtam.

-Oka?

-Oh, még okot is mondjak? Ha nagyon tudni szeretnéd tánc próbám lesz.

-Na akkor már tudom, hogy táncolsz! Várj bevillant valami?

-Becsapott a villám az ablakon?-hülyéskedtem mire ő elnevette magát.

-Flegma és jó a humora is egyre kíváncsibbá teszel!-hallottam hangjában a kacérságot.

-Szóval mi villant be?

-Mi lenne ha most találkoznánk?

-Most?-emeltem egy oktávval följebb a hangom.

-Igen! Mondjuk a Big Ben előtt.

-Nem is tudom!-húztam pedig be kellett valljam magamnak igen is találkozni akartam vele.

-Szóval?-hallottam hangjában a türelmetlenséget.

-Legyen!-adtam be derekam.

-Akkor félig nyert ügyem van!-nevetett.

Közben én felkapkodtam a ruháim és elindultam de a telefont nem tettem le.

-Merre vagy?-kérdeztem mikor odaértem.

-Mindjárt ott vagyok!-mondta majd kinyomta.

Körbe néztem de nem láttam sehol senkit. Persze ismerős arcot emberek azok voltak még ilyen későn 24:00-körül is. Majdnem szívrohamot kaptam mikor valaki a vállamra tette a kezét.

-Megijedtél?-nevetett Zayn.

-Szerinted?-förmedtem rá.

-Jó nyugi nem volt szándékos!

-Szóval...-kezdtem.

-Szóval kezdjük előröl!-mosolygott-Zayn Malik vagyok-bemutatkozott majd felém nyújtotta a kezét.

-Én pedig Izabella Edwards vagyok-fogtam vele kezet.

Hűh mint a két alkonyat főszereplő neve egyben-nevetett.

-Szóval Izabella...

-Csak Bella!-mondtam.

-Akkor Csak Bella!-hülyéskedett.

-Mit szeretnél csinálni?

-Beülni valahová és meginni egy forró teát beszélgetés közben mert megfagyok!-dideregtem.

-Rendben akkor menjünk ismerek egy jó helyet ami éjjel-nappal nyitva van-mondta Zayn majd megfogta a kezemet...